Írta: Admin - 2013. 02. 25. 11:16
Mohameddel egy kis belvárosi étteremben futottunk össze, évek óta ismerjük egymást. Még korábban azt ígérte, hogy mesél a felkelésről.
Szinte mindent tud a most is tartó felkelésről. Nem titkolja ugyanis, hogy bár Budapesten él a családjával, minden hónapban két-három hétre visszamegy szülőhazájába és fegyverrel harcol a kormányerők ellen. Azt mondja, tarthatatlan az a diktatórikus állapot amit Assad elnök létrehozott Szíriában.
- Milyen most a helyzet nálatok?
- Aleppóban voltam most is, egyre jobban állunk, minden nap újabb és újabb területeket foglalunk el a kormányerőktől. A városunkban az Assad katonái már csak a belső kerületeket tudják tartani, ez a városnak mindössze 30%-a. Aleppó többi részét már a felkelők tartják az ellenőrzésük alatt. De hasonló a helyzet az ország déli és nyugati részén is. Napról-napra erősebbek vagyunk és egyre többen csatlakoznak a felkeléshez a civilek közül.
- Nők is?
- Igen. Eddig nem voltak nők a felkelők között, de egyre nagyobb az elkeseredettség a lakosság körében. Szörnyű nézni, hogy a civilek közül naponta, átlagosan csaknem ötezren próbálnak elmenekülni és elhagyni a hazájukat. A szír- török határ mindkét oldalán, már több száz menekült tábor működik, ahová folyamatosan érkeznek az emberek.
- Van élet egyáltalán a városokban, tehát lehet kenyeret kapni, nyitva vannak az üzletek?
- Teljesen üresek az utcák, alig van élelmiszer az emberek fűteni sem tudnak, kevés a gyógyszer, ezért döntenek úgy nagyon sokan, hogy elindulnak a határ felé.
- Hogy álltok fegyverrel és utánpótlással?
- Mindenből kevés van, segítséget várunk például a nyugati Nato országoktól is, hiszen amikor volt a Líbiai felkelés akkor Kaddhafi katonáit a NATO bombázta, mielőtt elérték volna Benghazi városát. Bár azt mi pontosan tudjuk, nem vagyunk olyan értékesek a nyugat számára, hiszen közel sincs annyi olajunk mint Líbiának. Leginkább kézi fegyvereink vannak. Akkor tudunk utánpótlást szerezni, ha elfoglalunk egy katonai laktanyát. Pár nappal ezelőtt például, megrohamoztuk az egyik Aleppó melletti katonai repülőteret, elfoglaltuk és így fegyverekhez jutottunk. A reptéren egyébként álltak MIG 23-as, és Szuhoj vadászgépek, valamint helikopterek. Vannak pilótáink is, de egyenlőre nem szállunk fel ezekkel a gépekkel, mert a kormányerőknek nagyon jó a légvédelmi rakétarendszere, és ez ellen nem tudunk védekezni.
- Mi a következő lépés mit terveztek?
- Az elsődleges cél az, hogy Aleppót teljesen elfoglaljuk, ez a város ugyanis, gazdaságilag, és stratégiailag is kulcsfontosságú. Ezt tudja a Szíriai kormány is, ezért olyan jelentősek a harcok még most is a belvárosban. Ha ez sikerülne, akkor a következő nagy lépés pedig Damaszkusz a főváros elfoglalása, de ez egyenlőre csak terv ezen dolgozunk.
- Mi a helyzet a foglyokkal, úgy tudom, hogy akiket elkaptok, az börtönbe kerül?
- Igen minden nap fogunk el katonákat, de először kihallgatjuk Őket. Azt tudni kell róluk, hogy Ők parancsot teljesítenek, ha nem harcolnak ellenünk, akkor kivégzik Őket. A kihallgatás után három lehetőség van, vagy börtönbe csukjuk Őket, mert valami olyat tettek, vagy szabadon engedjük Őket, erre sok példa van, illetve vannak olyanok, akik átállnak hozzánk a felkeléshez. Ezért is vagyunk egyre többen aggasztó viszont az, hogy több külföldi ország is támogatja a kormányt és Assad elnököt. Leginkább Irán és Oroszország. De ez nem csak politikai támogatást jelent, úgy tudjuk, hogy pénzt és fegyvereket is küldenek azért, hogy le tudják verni a felkelést.
- Ismered a forradalom vezetőjét?
- Igen persze, és sok vezetőt ismerek a felkelésben. Rendszeresen szoktunk találkozni és egyeztetünk arról, hogy milyen stratégiát követünk a különböző katonai lépéseknél.
- Mikor mész vissza?
- Most egy hétig még Magyarországon maradok, aztán március elején utazom. Most a legfontosabb feladatom, hogy segítsek orvosokat és ápolókat szerezni, illetve nagyon kevés a gyógyszerünk és a kötszerünk, ennek az utánpótlásán dolgozom jelenleg. Azt tervezem, hogy egy hónapig maradok. Ha minden rendben felhívlak és elmesélem, hogy folytattuk tovább a harcunkat. Inshallah
Novák András